A Wikipédia szerint: Az újságírás a hírek, leíró és szemléltető anyagok és vélemények közlésének mestersége a nyilvánosság felé, az erre rendelkezésre álló médiumok, különösen az újságok, a televízió-adások, rádióadások és az internet útján. Az újságírás az egyik alapvető, emberi jog, a szólásszabadság gyakorlásának a legfontosabb eszköze.

A HOLNAP ÖRÖME

A cím pontosítva, a holnapi nap öröme ma dől el. Örök vita, hogy az öröm és a boldogság mennyiben függ a körülményektől, és mennyiben a lelkiállapottól. Szegényen is lehetünk boldogok, viszont  gazdagon is lehetünk boldogtalanok.

Sajnos, nem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni a körülményektől. Ha nincs mit ennünk, hiába minden igyekezet, a gyomrunk korgása jelez, és ez kihatással van jókedvünkre, mint az is, ha túl sokat ettünk. De így van ez az anyagiakkal kapcsolatban is, ha a legszükségesebbekre van pénzünk, akkor ez kiegyensúlyozottá tehet bennünket. Ha viszont kevés, vagy túl sok  a vagyonunk, az frusztrálttá  tehet. Igaz az a mondás, először kalácsot, aztán tanácsot.
Ha ragyog a nap, szinte ok nélkül is jobb a kedvünk, ha viszont napokig nem látjuk a napot, alapban búskomorrá válunk. Ez az általános hangulat jól érezhető, a különféle népeknél is. Északon, ahol kevés a napsütötte órák száma, depisebbek, zárkózottabbak az emberek. És ahogy megyünk délre, mind vidámabbak, a napsütötte órák számának függvényében.

Az örömöt a lelkiállapotunk is befolyásolja. Ebben alaptermészetünk, és kisugárzásunk is közre játszik.  

És végtelen a sora a bennünket érő hatásoknak. Heléna Hanna lányom, amikor óvodába ment, három napig kínszenvedéssel tette, minden este sírva jött haza, hogy ő nem akar ovis lenni. Aztán amikor lett egy barátnője, már nem akart este hazajönni. A körülmények nem változtak, csak volt, akivel megoszthatta örömét, bánatát és ettől már minden sokkal jobbá lett. Ha hagyjuk, akkor befolyásol bennünket a gazdaság helyzete, a politikusok acsarkodása, ellenségeskedése, amely a társadalmi csoportok közötti ellentétek szításának is az alapja. És aztán, még ha minden okunk is meglenne az örömre, akkor sem tudunk felszabadultak, örömtelik lenni.

Valaki szerint napunk minősége, ébredésünk első percében eldől. Ha örömmel és Isten iránti hálával kelünk fel, hogy egészségesek lehetünk, vagy csak ennyire vagyunk betegek. Hogy van munkánk, ha meg nincs, akkor pedig akarjuk, hogy mielőbb legyen.  Hogy süt a nap, vagy végre itt az áldott eső. Ha keressük feladatunkat arra az új napra, mely egy újabb lehetőség, hogy boldogok legyünk, és másokat is boldoggá tegyünk, akkor azok is leszünk, és rajtunk keresztül mások is.

A ROSSZ GYŐZELMÉHEZ NEM KELL MÁS, MINT AZ, HOGY A JÓK NE TEGYENEK SEMMIT.

Ez a mondás sokszor ambicionál. Csak reklamálok a rosszért, miközben nem teszek semmit a jóért.
Ha jön a tavasz, ez a megújulás lehetősége és valósága. A természetnek nem alternatíva a megújulás, hanem ez az egyetlen út az életben maradáshoz. Amelyik fa nem hajt ki, nem fakaszt rügyet és nem virágzik, annak nem valószínű, hogy lesz még egy esélye.
Mi meg úgy vagyunk, hogy csak újuljanak meg a fiatalok. Mi már elvegetálunk valahogy, vagy majd megmondjuk a frankót, ha a megújulás nem olyan, mint szeretnénk, netán  elgondoltuk.

Az egyik legnagyobb hiba, ha nem bűn, hogy elveszik a ma emberétől a mai és holnapi nap örömét. Merthogy mától függ a holnap.
Újuljunk meg az élet örömére. Az alábbi történet is ezt támaszthatja alá. Akár mint egy kő, az új autón, úgy figyelmeztessen bennünket nap mint nap, hogy megújulok az örömben, a szeretetben, a segítésben, a mások terhének  hordásában,  attól függően, hogy mi a feladatom, küldetésem ebben az életben.
Egy férfi, éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz, meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolt, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

„Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
„Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." - És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
„Ő a testvérem, és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után a kocsin, soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Eddig a történet. Néha nincs időnk meghallani, lelkiismeretünk hangját, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk az Égi hangra. Ekkor meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az, amit éppen véghez akarunk vinni. És jól van ez így?

Nem okozunk valakinek, valakiknek sérüléseket?

Testben, lélekben, szellemben és elménkben is újuljunk meg naponta, hetente, havonta, évente.

Durkó Sándor László
Több cikk olvasható itt:
http://eloviz.epk.hu/user/5/track